9.A osztálykirándulása 2014. február 13-án

Egy hideg, februári reggelen, még álommal a szemünk sarkában gyülekeztünk a vasútállomáson. Az egész osztály nagyon várta a már tanév eleje óta tervezett kirándulásunkat, melyre Szendreyné Kiss Judit tanárnő, Tóth Mónika tanárnő, és a 9.NY osztály néhány érdeklődő diákja kísért el minket. Az utazás fő célja a hazánkban most látható, igen híres és elismert Caravaggio (Caravaggiótól Canalettóig címmel) kiállítás megtekintése volt, viszont kihasználtuk az alkalmat, és a délutánt is a fővárosban töltöttük, különböző érdekes programokkal.
A reggeli vonatút tökéletes alkalom volt arra, hogy mindenki testileg-lelkileg felébredjen, így, mikor 9:45-kor Budapestre érkeztünk, az egész osztály éberen figyelt, és lelkes, várakozásteli érdeklődéssel ment a ránk váró élményeknek elébe. A városba érkezés után tömegközlekedésre érvényes jegyváltást követően metróra szálltunk, és meg sem álltunk a Szépművészeti Múzeumig. Mivel még volt egy kis idő a nyitásig, átvonultunk a Hősök terére egy pár friss osztályképért, na és persze azért, hogy aki még nem járt korábban ott, is megtekinthesse ezt a hallomásból már jól ismert helyet. Pár percet töltöttünk itt, de mire visszaértünk a múzeum elé, meglepődve tapasztaltuk, hogy hatalmas sor, rengeteg emberből álló gyülekezet alakult ki. Őszintén megvallva, néhányan olyan gondolatokkal a fejünkben álltunk be az embertömkelegbe, hogy biztosan be nem jutunk ennyi látogató mögött. Szerencsére tévedtünk, mert hamarosan bent találtuk magunkat, jegyvásárlás és ruhatárlátogatás után a kiállítás egyfajta "előkészítő termében".
Mikor az osztály az első, festményekkel telített falú terembe lépett, számos arcra kiült az őszinte csodálkozás. Kisebb csoportokban egy-egy kép előtt állva látszott a csapaton, hogy mindenki talált magának érdekes, vagy valamiért számára különleges alkotást. Ahogy egyre tovább és tovább haladtunk, elvesztettük egymást, ami várható volt, tekintve, hogy különböző tempóban haladtunk, elvégre mindenki egyéni ízlésvilágának megfelelően töltött el egy-egy képnél több, vagy kevesebb időt. Mikor itt-ott összetalálkoztunk, tapasztalatot cseréltünk, és őszintén jó volt hallani, hogy sokan tudtuk kamatoztatni az előzetesen, felkészülésnek szentelt tanórákon szerzett tudást. Így a festményeken nemcsak azt láthattuk, hogy szép, vagy éppen számunkra nem igazán, de felfigyeltünk olyan motívumokra, jellegzetességekre, amik által sokkal inkább érezhettük a képek mondanivalóját, és nemcsak a szép kidolgozottság tette őket emlékezetessé. Nagy élményként éltük meg, hogy ilyen érdekes, élvezetes módon nyerhettünk betekintést a képzőművészet világába, ami, úgy gondolom, mindannyiunkban mély nyomot hagyott.
A kiállításon nagyjából épp az erre szánt idő alatt tudtunk végighaladni, fél egyre mindenki a ruhatárban volt már, ahonnan újra együtt indultunk neki a délutánnak, ismét egy metrón. Mivel a visszaindulásig húzódó időre választhattunk két program közül, és nem mindenki ugyanazt akarta, az osztály egyik fele a Deák térről rögtön indult egy kis csapatépítő tréningre, Maros Miklós tanár úr kíséretében. A beszámolók alapján az ezt a programot választók boldogan tekintenek vissza a délutánra, amit az úgynevezett Pániq szobában töltöttek, ahol együttes munkával kellett kijutniuk egy helységből adott idő alatt. Sokaknak teljesen újszerű volt, de abban minden résztvevő egyet értett, hogy élményekben gazdag, érdekes délutánt tudhatnak maguk mögött.
Az osztály másik fele egy órányi szabad program keretében bejárhatta a Deák teret, és környékét. Ezt az időt legtöbbünk evéssel és pihenéssel töltötte, ami jó döntés volt, tekintve, hogy később szükség volt az energiánkra. Az egy óra eltelte után busszal felmentünk a Budai Várnegyedbe. Itt a két velünk maradt tanárnővel bebarangoltuk a sok nevezetességről híres terültet, rengeteg történelmi vonatkozást megismerve, és a gyönyörű panorámában gyönyörködve. A túra végére az egész csapat elfáradt, így, mire visszaérkeztünk a pályaudvarra, ahol ismét egyesült az osztály, egy viszonylag nyugodt gyerektömkeleg lettünk.
Általános fáradtsággal szálltunk fel a hazainduló vonatra, ennek ellenére viszont az utazáson mindenféle élmények, emlékek és szerzett tudások, tapasztalatok aktív cseréje zajlott, így hazaérkezésre mindenki megélhette minden pillanatát a napnak, úgy, ahogyan csak lehetett. Azóta már hetek vannak mögöttünk, mégis, ha valaki említ valami ehhez a naphoz kapcsolhatót, egyöntetű mosoly jelenik meg az arcunkon, és szívesen gondolunk vissza minden percére. Azt hiszem, az egész osztály nevében nyilatkozhatom, hogy óriási élmény volt nekünk ez a kirándulás, többféle szempontból is, és nagyon reméljük, hogy a még előttünk lévő évek sok ilyen, vagy ehhez hasonló napot tartogatnak számunkra! :)
Kiss Melinda 9.A