Petőfi Népe - SÉTA

Illúzió az élet

Gyere közelebb, próbálj megismeri
Toronymagas falaim mögött a lényeg
Mámorod kápráztat, vágyaimat ingerli
S hívogató szavad támad, akár egy féreg

Elkap, beborít, összes porcikám sóvárog
De én nem tekintek rád, csak olykor lopva,
Lelkem sötét mélyéről utánad kiáltok
Szavaimat a nyomorult gőg tartja fogva

Elkezdek hinni a napban, feléd szállok
És fuldokolva kapkodok, kezed fognám
De a te szerelmed akár egy átok
Ott fekszik a mocskos valóságba fojtván

Illúzió. Bódultan vetettem eléd testem
Ködös elmémben szikrának hittem, mi ott volt
Vágy, érzék, és én már érzem a vesztem
Bennünk a múlt tékozló sötét folt

Mellbe vág minden lyukas ígéreted emléke,
Megtépett szívemen sebeim lassan beforrnak
Szikkadt, sivár, lepusztult bennem a béke,
Fájó a csönd. Remélem téged hoz a holnap.

 

Orosz Réka, 10.A
Móricz Zsigmond Gimnázium, Tiszakécske