Diákélet 2011-2012-es tanév

CIKI VAGY MENŐ?
Gondolatok a viselkedési sablonok és csoportnormák körül

„De kínos!”-  mondjuk ki gyakran az ítéletet mások viselkedése, külseje fölött. Úgy érezzük, hogy másképp erről nem is lehet gondolkodni, csak úgy, ahogyan mi. És mikor kilépünk kicsit a saját környezetünkből, esetleg döbbenten érezzük mi magunkat is „cikinek”. Hasonló a helyzet abban az esetben, amikor valakit, valamit menőnek vélünk. Azért vannak általánosan érvényes „menő-ciki” dolgok. A menő kategóriában ugyan kerülgetnünk kell azt a problémát, hogy ami menő, az nem feltétlenül érdekes, értékes is.
Néha az emberek furcsa divatot teremtenek. A gumicsizmát eredetileg vadászoknak, mezőgazdasági munkásoknak ajánlották, praktikus okokból: pl. nem ázik át és egyszerűen tisztítható. A gumicsizma ma már előszeretettel hordott kiegészítője lett a fiatalok öltözetének. Ezekből a dolgokból kiderül mindaz, hogy azt hogy mi a ciki és mi nem, azt csak a körülöttünk lévő környezet: tanáraink, barátaink, embertársaink határozzák meg.

Kovács Levente 9.B Móricz Gimnázium, Tiszakécske

Mi ciki és mi nem? Mi menő és mi nem? Talán ezekre a kérdésekre sosem tudjuk meg a pontos választ. Az emberek többsége azért mondja valamire vagy valakire, hogy „de ciki”, mert Ő vagy nem ért vele egyet vagy tényleg cikisnek tartja. A „ciki” fogalmát főképp a diákok használják. Nézzük csak: „De ciki vagy!”, ezt kire is mondják? Aki valami vicceset csinál és a többségnek nem tetszik, vagy arra, aki szeretne az elnyomottságból feltörni és olyat tenni, ami miatt felfigyelnek rá, de már egyből le van cikizve. Mert ki ő? Egy senki. Mások szerint. Mert nem ismerik, azt sem tudják, hogy ki Ő. De ciki, ez a lényeg!
  
Csoportokban, így az osztályközösségeken belül is mindig van egy „leggyengébb láncszem". Szünetekben csendes, visszahúzódó, nem beszél senkivel, másképp öltözködik, mint a többi diák. Így már rá is ráhúzhatjuk a ciki fogalmát. Mivel ciki, így a többiek rászállnak. Mert ugye bandában már könnyű piszkálni egy embert. Általában azért tesznek ilyet, mert ezt menőnek tartják vagy így akarnak kitűnni a többi diák közül, esetleg máshol, más valakik őket piszkálták, és most nyeregben érzik magukat, mert Ők azok, akik most erősebbek, mást piszkálnak.
Mit érezhet az, aki ciki?
Fél az emberektől. Reggelente nem szeret elindulni az iskolába, mert már azon jár az agya, hogy ma „Mivel piszkálnak? Mit tesznek majd, amivel megbántanak?"Odaér az osztályterem elé, fél belépni. „Na, megjött..!” összesúgva nevetnek rajta a többiek. Órákon retteg attól, hogy a tanár kihívja felelni, és nem tud majd a kérdésre válaszolni, akkor majd kinevetik. Ha tanult és jól felel, akkor azért ciki, mert stréber. Rosszabb esetben tönkreteszik a ruháját, a kerékpárját, esetleg még a személyes dolgait is. Nincs biztosnak tűnő kiút. Az egyetlen megoldás, ha valamilyen csoda folytán akad egy újabb áldozat.

Lénárt Lilla 10.B, Beregszászi Rita 9.B, Móricz Gimnázium-Tiszakécske

 

Fotó: Beregszászi Rita

A XXI. századi fiatalok túl sokat gondolnak magukról, és külső alapján ítélkeznek. Például, ha egy lánynak az anyagi helyzete nem engedi meg a legdivatosabb dolgokat, nem a legújabb divat szerint viseli a haját, akkor a legtöbb fiatal kirekeszti őt. A mai fiatalság nagyon kinézi és kigúnyolja az olyan embereket, akiknek nincsen „stílusuk”. Fiúknál divatja múlt a hosszú, a lányoknál pedig az egyenes, csitris haj. Nagyon gáz, ha valakinek tüdőgatyája van, vagy pedig bokavillantós. Mindig is elavult volt a szakadt patikában járás. Rossz belső tulajdonság, ha valaki másnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Ciki, ha egy ember nagyon vagány szeretne lenni, úgy, hogy közben nem tud beszélni, vagy ha nem is tudja a szavak jelentését és úgy dobálja őket. Menő tulajdonság az, ha valaki nem szégyelli az érzéseit, és ha elismeri a másik sikerét és vele együtt örül. Jó külső tulajdonságnak mondható az ápolt és igényes kinézet. Ha valaki menő szeretne lenni, ahhoz nem kell gazdagnak lennie, csak egy kicsit törődnie kell magával.
Különben meg:Élj úgy, ahogy neked jó; ne akarj mindenáron megfelelni másoknak, hiszen mindenkinek megfelelni lehetetlen!

Somogyi Nóra, Tajti Bence, Demjén Viktória 11. B; Móricz Gimnázium

 

Mindig változott a fiatalság körében az, hogy éppen mit tartanak menőnek, vagy mi az, amit a ciki kategóriájába sorolnak. Az viszont mindig állandó marad, így érvényes a 21. század fiataljaira is, hogy kicsit menőnek szeretnék érezni magukat.
Az első pont, ahol kitűnhetsz a többiek közül, az természetesen a külsőd. Manapság egyáltalán nem divatosak a szélsőséges megoldások, mint például a rikítóan színesre festett haj, vagy az indokolatlanul erős smink. A fiúknál a leggázabb a hosszú haj, amely mögül ki sem látszanak és félpercenként igazgatják, hogy tökéletesen álljon. Minden egyes korban, sőt minden évben változik a divat, ezzel együtt a másokról kialakított vélemények is. Hiszen aki megteheti, hogy a legújabb divat szerint a legmárkásabb ruhákban járjon az menőnek számít, aki viszont ezt másolja, az csak egy más ember stílusát hordja, amivel cikivé válik. A szélsőségek mindig is cikinek számítottak, így az agyonszolizott bőr és a ruha, amiből minden kilátszik ma is nevetség tárgyai. Az öltözködésben manapság a visszafogottabb irányzat járja hódító körútját, ezzel is kizárva a csoporthoz tartozás lehetőségét a külső alapján.
A klikkesedés régebben igen divatos volt, nem feltétlenül csak a diákság körében. Egyazon érdeklődési körrel rendelkező embereknek mindig meg volt a közös témájuk, de a hasonló érdeklődési körű emberek beszélgetése gyakran monotonná válhat. A monotonitás az ismerkedési dumákra is jellemző, ami szerencsére már egyre cikibbnek és vállalhatatlanabbnak számít. Ezek térhódítása az egyéniség teljes eltűnéséhez vezetne, így mindenki örülhet, ha egyre ritkábban hallja a „Nos, itt vagyok. Maradt még két kívánságod.” vagy a „Szia cica! Van gazdád? ” típusú „aforizmákat”.
Egyre többen ismerik fel a belső tulajdonságok között is, hogy mi ciki és mi a menő. A hisztiző, vihogó cicababa stílus, illetve a visszahúzódó, nagyképű, páva stílus nem igazán számít menőnek, annak ellenére, hogy bárány módjára egyre többen követik az ehhez hasonló stílusokat, főleg a tömegkommunikációs eszközöknek köszönhetően.
Szintén egyre kevesebb talpig márkába öltözött embert látni, ami nem feltétlenül a gazdasági világválságnak tudható be, ám úgy tűnik, a minőség sosem fog kimenni a divatból.
Ellenben azzal a sztereotípiával, miszerint olvasni stréberség, egyre divatosabbak például a vámpír-regények, manapság egyre több ember kezében láthatunk könyvet a buszon. A tudás kezd újra teret hódítani, azaz aki okos, az is lehet menő. A könyvek egyre gyakrabban elnyomják a filmeket, azonban ma is menőnek számít még az, ha valaki otthon van a filmtémában.
A legnagyobb problémák azokból a nézetekből származnak, amelyek szerint, ha valaki ismert, menő akar lenni, úgy kell kinéznie és viselkednie, mint a többieknek, hogy be tudjon illeszkedni. Összességében tehát egy csomó, régebben annyira utált dolog csillaga leáldozóban van vagy már le is áldozott, de vajon ez nem vezet-e egyfajta sablon embertípushoz?

Andó Szabina és Kalló Dániel 12.A, Móricz Zsigmond Gimnázium-Tiszakécske

 
Fotó: Orosz Réka 9.A, Móricz Gimnázium-Tiszakécske