Diákélet 2011-2012-es tanév

 

Mire van szükségünk?

Nem is tudom…
A válasz talán az, hogy minden jóra. Hát persze, hiszen kinek ne kellene egy boldog, felhőtlen élet? Az, hogy ki képes tenni érte, nos igen, az már egy másik kérdés.
Először is szükségünk van az iskolára, a tudásra, bár manapság a merészség tűnik kifizetődőbbnek, gyakoribb úgy meggazdagodni, hogy nem áll mögötte „a tudás”.
Megmondhatjuk mi azt egyáltalán előre, hogy mire van szükségünk? Mi történik akkor, ha a felvételit elrontjuk? Az élet megy tovább. Azért még akarhatunk. Akarhatjuk még mindig ugyanazt, vagy akarhatunk teljesen mást. Az élet nem könnyű, ráadásul sosem lesz olyan, hogy az ember megelégedve hátradőlne és ne küzdene valamiért, talán éppen azért, amit egyszer régen félrerakott. A lényeg, hogy legyen bennünk kitartás. Nem akarhatunk úgy élni, hogy nem értünk el semmit.
Arra is szükségünk van, hogy segítsünk másokon, hogy támogassunk olyan embereket, akiknek sokkal nehezebb dolguk van. A támogatás nem pusztán anyagiakat jelent. A törődés, az odafigyelés másokra jobb emberré tesz minket. Esetleges kudarcainkat fedjük le apró jócselekedetekkel. Könnyebb jót tenni, mint úgy tenni mintha nem vennél észre semmit.
Aki nyitott szemmel jár, már tudja, hogy a minden jó, amit az élettől szeretnénk, egyre távolabb kerül. Még akkor is, ha teszünk érte. Álmainkat, vágyainkat mégse felejtsük el, küzdjünk értük jobban! Hiszen Madách óta tudjuk, hogy „ ... az ember célja e küzdés maga.”.

Nagy Henriett 11.B, Móricz Zsigmond Gimnázium, Tiszakécske